Bluer Design Workshop az Artesiában

Szombaton 10 órakor kezdtük a workshopot, de az előkészületek már előző nap megkezdődtek. Pakoltunk, átrendeztünk mindent az üzlettérben, hogy igazán boltműhelyként funkcionáljunk. Ilyenkor, hétvégi felnőtt workshopokon szeretünk nem a pinceműhelyben dolgozgatni, az a gyerekek birodalma, így mindent átrendeztünk pénteken. Még gyorsan befestettük az egyik asztalunk fiókját, mert úgy hiányzott egy kis szín. 🙂

Egyébként nagyon sűrű volt a pénteki nap, gyereket vinni ide-oda, közben dolgozni, szervezni … de teher alatt nő a pálma – hát ez nálunk maximálisan igaz. Sütikészítésre már nem volt időm – sem energiám – de nekem van egy tündéri anyósom, aki  be is vásárolt hozzá, aztán reggel meg is sütötte, férj pedig hozta utánam, mert hogy Biával már 9-kor az üzletben találkoztunk, hogy ráhangolódjunk, és mindent kipakoljunk, előkészítsünk.

Biával már elég régóta ismerjük egymást a facebookról. Telefonon pedig egész összebarátkoztunk. Életben is ugyanolyan kedves, közvetlen volt, mint szokott, úgy éreztük (szerintem kölcsönösen), mintha nem is az első találkozás lett volna! Vagy 7 doboznyi mindenfélét hozott: sok-sok festéket, tortatálakat, gyertyatartókat, asztali lámpatörzseket, melyek mind arra vártak, hogy végre kezelésbe vegyük őket.

Aztán szépen elkezdtek szálingózni a lányok. Merthogy csak lányok voltunk, így egymás között. Ha nem haragszik meg Erzsi ezért! Hiszen ő már nagymama és a nagylány unokáját is hozta magával. Szóval jöttek többen jó messziről is: Szegedről, Szentesről, Ceglédről.

Kávé, üdítő és egy kis csevej után (ahogy ez lányok között menni szokott), Bia elkezdett mesélni az anyagokról, eszközökről. Mindent bemutatott és tényleg nagyon részletesen végigment a számításba jöhető anyagokon. A lányok pedig jegyzeteltek, mert annyi volt az info, sokaknak abszolút új volt minden, hiszen még sosem próbálkoztak ezelőtt antikolással, bútorfestéssel. Ez annyira aranyos volt! Mert annyira akarta mindenki a tudást magába szívni. Közben is kérdésekkel bombázták Biát, aki szép türelmesen mindenre meg is válaszolt.

Időközben érkezett egy kis pasi, egyszem férfiként, merthogy icurka-picurka és hát bizony ebédidő volt… 🙂 Ebből is látszik, mennyire családiasan voltunk mi így együtt.

De már lázban égtek az ecsetek, hogy végre ők is szerephez jussanak és igazán jó kis műhelyhangulatban elkezdődött a munka.

Színkiválasztás, aztán jöhetett az első réteg, aztán egy kis száradás … kávézás, sütizés, dumcsizás, majd a második szín.

 Csiszoltunk, waxoltunk, a bátrabbak a stencilezést is kipróbálták és gyönyörű tárgyak születtek. Bia kifejezetten örült, hogy nem a fehér volt a sláger, hanem mindenki színesben gondolkozott.

Jó társaságban gyorsan repült az idő.

Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy beesteledett. A tortatálak, gyertyatartók is gyönyörűek lettek.

Fáradtan, de tele jó érzésekkel pakolásztunk a nap végén. Az pedig kifejezett öröm, hogy azóta sorban kapjuk a lányoktól telefonon, Facebookon, emailben a visszajelzéseket.

Köszi lányok és nagyon köszi Bia! Folytatás mindenképp lesz!

 

“Nagyon jól éreztem magam nálatok! 🙂 Örülök, hogy részt vettem a workshopotokon 🙂 A hangulat már a megérkezésünkkor nagyon barátságos, családias volt, jó volt így eltölteni ezt a napot, köszönöm szépen! 🙂 Tetszik a tortatál amit készítettem, tetszik a műhelyetek 🙂 az emeleti falszín meseszép 🙂 kedves Anyósod sütije nagyon finom volt!:) Sok sikert kívánok nektek a további terveitek megvalósításához is!” /H. Klári/