Artesia Műhely

Bohémság és pikantéria

Nagyon jó kis “munkáim” voltak a múlt hetekben! Persze annyira be voltam zsongva a végeredménytől – a folyamattól nem kevésbé -, hogy már meg is mutattam az Instagram oldalamon.  Miután elég gyorsan “forognak” a bútorok a műhelyben, és gyakorlatilag állandó pakolásban, bútortologatásban, átrendezésben vagyok, elhatároztam, hogy kell nekem a falhoz egy komód, amolyan pakolós, hogy… Tovább »

A szürke társa

A múlt héten mutattam Nektek azt a kis – általam “Szürkeségnek” nevezett – szekrényt, melyhez most már elárulhatom, készült egy asztal is, hogy ne árválkodjon szegény… és meg valójában megszerettem ezt a színkombinációt. Volt egy régi paraszt konyhaasztalom, nyitható tetővel. Nagyon szerettem rajta dolgozni, mert magasabb volt az átlag, 75 cm-es asztaloknál. Mivel magas vagyok,… Tovább »

A szürkeség, mely korántsem lett egy egyszerű szürke

Sziasztok! Egy újabb gyönyörűséget hoztam, ismét egy szekrényt. Még a borongós őszi napok előtt fejeztem be ezt a bútort, amit eredetileg magunknak vásároltam. Mit vásároltam?! Szerelembe estem első látásra. A személyes “találkozásunkkor”, azaz a második látásra már nem volt olyan szép a leányzó: láttam, hogy itt azért lesz feladat rendesen! El is gondolkodtam, kell-e ez annyira… Tovább »

A szekrény, aminek lelke van

Egy réges-régi bútor újjászületését bízta rám egy nagyon kedves, 4 gyermekes család. Az egész olyan meseszerű, hiszen a legkisebb gyermek – aki egyébként az egyetlen kislány és csupán másfél éves – szobácskájába kerül ez a múlt század eleji családi ereklye. Így ebben a valójában azért eléggé robosztus és azért valljuk be őszintén, nem is igazán… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!