Artesia Műhely

Bohémság és pikantéria

Nagyon jó kis “munkáim” voltak a múlt hetekben! Persze annyira be voltam zsongva a végeredménytől – a folyamattól nem kevésbé -, hogy már meg is mutattam az Instagram oldalamon. 

Miután elég gyorsan “forognak” a bútorok a műhelyben, és gyakorlatilag állandó pakolásban, bútortologatásban, átrendezésben vagyok, elhatároztam, hogy kell nekem a falhoz egy komód, amolyan pakolós, hogy a sok kis kütyümet (ami persze jó lesz majd még valamire 😉 ) el tudjam rakni, rendezni. Így akadtam rá erre az IKEA tálalóra.

Tökéletesen egy magasságban volt a már meglévő tálalószekrényemmel. Így már láttam magam előtt, hogy milyen jó kis munkapultom lesz majd itt moodboard-okkal, szerszámokkal, inspirációs képekkel a fal előtt.

Nagyon vágytam már valami SZÍN festésére … mert bár nagyon szeretem a szürkéket, fehéreket és tudom, hogy sokaknak a vintage színe ez, azért a lelkem belül inkább bohém és mint ilyen, kívánom a színeket. Most pedig egy ideje a kékeket nagyon. Nem terveztem meg előre, csak úgy, érzésből szerettem volna … zenehallgatás mellett … a sparheltben lobogó tűznél … minden mást kikapcsolva a fejemben … örömből. Szóval kipakoltam Annie néni kékjeit (és melléjük csempésztem pici pikantériaként egy kis zöldeset és – ahogy valaki írta a Facebookon kommentben – poénként a sárgát.)

És nekiláttam: leszereltem az ajtókat, kiszedtem a fiókokat, a polcokat, a polctartókat. Zsírtalanítottam, áttöröltem és jöhetett a kék-orgia! 

A Florence színből volt a legtöbb a dobozban, így amellett döntöttem alapként. Ez inkább zöld, mint kék, de jó kiemelést ad a kékeknek. Aztán elkezdtem ecsettel, szivaccsal és persze az ujjaimmal itt ott, foltokban belevinni a kékeket, rétegekben egymásra. Jaaaj, nagyon élveztem! <3

Hengerrel aztán rámentem a foltos kékekre Aubusson Blue-val, ezt szerettem volna eredetileg fő színnek. De persze még ezután is jöttek rétegek és az összemosások, melyeket ronggyal, szivaccsal, és az ujjaimmal csináltam, pici víz használatával. 
Aztán jött a poén: a sárga folyasztás! Merthogy milyen festős műhely az olyan, ahol nem folyik a festék?! 😉 Nagyon jó volt! Bár meglepően precízen kellett felvinni azt a két csepp festéket, hogy pont úgy és pont annyira csinálja, amit és ahogyan én szeretném. 

Végezetül a wax adott a felületnek, a színnek életet. Világos és sötét waxot egyaránt használtam és valójában felélénkültek a színek tőle. 

A bútorgombokat a kisfiam választotta  kecskeméti Vintage Home-ban. Szerintem remekül kiemelik a bútor bohókás hangulatát.

 

Igazi szerelembútor lett nekem … és mint utóbb kiderült, nem csak nekem. S bár a műhelyembe készült és lehet nem voltam még felkészülve lelkileg arra, hogy megváljak tőle ilyen hamar … de hagytam magam rábeszélni. Nagyon boldog vagyok, hogy valakinek a lakását díszíti majd és bizonyára ő is hasonlóan szeretgeti és simogatja, mint én teszem … holnapig. :’-(

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!