Artesia Műhely

A szürkeség, mely korántsem lett egy egyszerű szürke

Sziasztok! Egy újabb gyönyörűséget hoztam, ismét egy szekrényt.

Még a borongós őszi napok előtt fejeztem be ezt a bútort, amit eredetileg magunknak vásároltam. Mit vásároltam?! Szerelembe estem első látásra. A személyes “találkozásunkkor”, azaz a második látásra már nem volt olyan szép a leányzó: láttam, hogy itt azért lesz feladat rendesen! El is gondolkodtam, kell-e ez annyira nekem?! Mivel koppra befért a kocsiba (ledöntött ülésekkel és szinte “nyakambanalábam” vezetési helyzetben), már tudtam, hogy ő, azaz a szekrény jön velem. Ma már tudom: kellett nekem! 🙂

Mivel a szú elég rendesen tönkretette az alját, az ügyes asztalostól új lábakat, oldalának alja pedig szép pótlást kapott.

Gyorsan neki is fogtam egyszínűre varázsolni, így kapott egy szép dió lazúr alapot. Már tervezgettem, hova is fog kerülni, milyenre fogom festeni. Mindenképp színes, sötét belsőt és világos külsőt szerettem volna. A választásom Annie Sloan gyönyörű bársonyos kék színére, a Napoleonic Blue-ra esett. Egyszerűen imádom ezt a színt! 

Belül nem is variáltam vele sokat, villámgyorsan le is festettem. Csupán 1 réteget kapott. Nem akartam, hogy teljesen befedje a dió alapot, tetszett így, hogy itt-ott a barna visszaköszön.

A szekrény külsejét először fehérrel festettem (Old White), majd szürkékkel “mostam” (Paris Grey és French Linen). Ezt az antikolási technikát nevezzük grey wash-nak, de valójában bármilyen színnel megtehetjük ezt. A festéket kicsit vizesebben viszem fel, majd egy ronggyal, szálirányban (ez fontos) visszatörlöm. Mindezt addig ismételgetve, míg a kívánt színt, felületet meg nem kapom.

Akik jártak már nálam bútorfestő workshopon tudják, hogy én nagyon szeretek nem csak ecsettel festeni, hanem minden eszközt használok. A múltkori posztban  (A szekrény, aminek lelke van) is olvashattátok, hogy használok rongyot (puhábbat, keményebbet), szivacsot vagy akár az ujjamat is egy kis “maszatoláshoz”, de nevezzük inkább rétegezésnek. 😉 Na ennél a technikánál kifejezetten szeretem a szivacsot, mert gyönyörűen lehet vele vékony réteget képezni, összemosni a színeket.

A “szürkézés” után egy pici aranyozást még itt-ott kívánt, melyet főként a mintákra, mélyedésekre tettem. Ehhez a Pentart arany akrilját  használtam. Majd persze az elmaradhatatlan csiszolás, amelytől kopottassá tesszük a festést. Ezért (is) szeretem a krétafestéket, mert annyira könnyű visszacsiszolni, hiszen a smirgliszivaccsal egy-két jól irányzott mozdulat és már kész is.

Természetesen wax-szal zártam a felületeket, használtam clear és dark waxot egyaránt. A sötét waxot én magam részéről nem kedvelem annyira a fehér bútorokon, de itt a szürkéknek és az aranynak köszönhetően kifejezetten jót tett az a kis “koszolás”, amitől még érettebb lett a felület.

Aztán annyira megszerettem így, ahogy van, hogy gyorsan be is laktam. Konkrétan ebbe kerültek a festékeim, amiket még úgy pakolgatni is imádok.

Persze az ajtajával lett aztán igazán készen és így tényleg komplett egész.

Született még egy társa is, a következő posztban róla mesélek.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!