Artesia Műhely

Találkozás egy napsütötte téli délutánon a Köddel

 

Az alkotás és a teremtés mindig ott húzódik meg az emberben,
a művészi alkotás azonban emberfeletti csoda.

 

Valami ilyesmi történt, ezen a mesés délutánon is az Artesiában.

 

Szépvölgyi mesék

 

A könyv, író és e kettőt körbeölelő: az illusztráció találkozása volt ez a megnyitó.

Gergely Tamás tollából kiröppenő kis mesék egy olyan álmainkból is felsejlő világba visznek, ahol a Tó és a Rét beszélgetnek…

Ezt a megfoghatatlant ábrázolja Damó István végtelen színekkel és a már annyira megkedvelt egyedi figuráival.

 

Az Artesia Galéria életében ez a második (megj.: az Artesia Alapítvány szervezésében pedig az első) hivatalos kiállítás megnyitó – igazán rendhagyóra sikeredett, már csak a hely atmoszférája miatt is és az idelátogató gyerek érdeklődők csivitelésétől is.

A kiállítás ötlete óta azon mesterkedünk, mi artesiás lányok, hogy hogyan lehetne egy kis meghitt gyerekekkel teli, leülős beszélgetős megnyitót szervezni – azt hiszem sikerült!

 

A kiadóval, az illusztrátorral és virtuálisan jelenlevő íróval megspékelve, színes anekdotákat hallgatva feljutottunk a galériára, ahol a gyerekek az alkalomhoz illő csendben várták a köd érkezését…

Megjött!

A mese vezérfonala a könyvben ugyanis a köd, ez a sejtelmes szitáló valami, ami mindent beborít és egy picit eltűntet.

Remek dolog, hiszen benne van a varázslat és a gyerekek ezt, rögtön észrevették.

A meseolvasást követően, játszi könnyedséggel rajzolták le a Köd, a Rét és a Tó beszélgetését – ez így elsőre talán nekem nem is sikerülne. Ők odahintették a papírra és végtelen alkotói örömben csiripeltek tovább az illusztrációk között.

 

Időtlen időbe keveredtünk, amit láthatóan a beszélgető emberek nagyon vonzónak tartottak, hiszen vágyott és új beszélgetések kerekedtek ki belőlük.

 

Ez a megnyitó egy csodás útravaló, amiben az alkotás öröme volt a középpontban az összes szereplő részéről. A szereplőkre észrevétlenül rászállt e mesebeli köd és tovaröppentette a már jól ismert ismeretlenbe. Láthattuk, érezhettük minden tárgynak és rajznak és leírt sornak színe van. A gyereklélek alapszíne biztosan a gyöngyház.

Ebben a csillanó, kékes-lilás, hártyaszerű csillanásban fürödtünk mi ezen az estén, ahol elvándoroltunk Szépvölgybe és találkozhattunk egy szitáló, sok színt adó világban – az Artesiában.

 

Képgaléria a kiállítás megnyitójáról itt

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!